vili bácsi sosem volt mintaférj

2006.06.19. 13:09

...

Vili bácsi sosem volt mintaférj

2006-06-18

Budapest - Várkonyi András, a Barátok közt jólelkû Vili bácsija már javában készül a nyárra. Frissen másoddiplomázott lánya, és fia is a jegyesével a Balatonnál pihen majd vele, ráadásul a saját borukat kortyolják a hûs nyári estéken. S ha minden jól megy, az esküvõn is Bronzoskával koccintanak.

Meddig tart még a forgatás?
Várkonyi András: Júliusban megyünk szabadságra. Most volt a fiam eljegyzése, úgyhogy a menyem is velünk nyaral a Balatonnál. Szûk egy hetet töltünk együtt, természetesen a kislányom is velünk tart. A hónap végén pedig kettesben a feleségemmel elutazunk Törökországba, Marmarisba.

Ritkaságszámba megy, hogy a felnõtt gyermekek is a szüleikkel nyaralnak.
Várkonyi: Rajtuk múlik, hiszen ha nem akarnának jönni, hiába erõlködnék. Édesanyám és anyósom is ragaszkodott a hagyományokhoz: mese nem volt, egy hónapban legalább egy hétvégét együtt töltött a család. Õk fõztek, sütöttek, vártak bennünket. Mióta a mamák nincsenek, a tágabb család sokkal ritkábban találkozik. A mi családunkban ezt szeretném másképp meghonosítani.

A Barátok köztben Vili bácsihoz fordul a család apraja-nagyja. Kollégái is megosztják önnel titkaikat?
Várkonyi: Akikkel gyakrabban forgat az ember, azokkal baráti kapcsolatba kerül. Az idõbeosztásunknál fogva van olyan kollégám, akit egy hónapig nem látok. Én is többet beszélgetek Fodor Zsókával, Tihanyi Tóth Csabával, hiszen velük gyakoriak a közös jelenetek.

Fodor Zsóka csak a sorozatban házsártos Magdi anyus. Milyen a kapcsolatuk?
Várkonyi: Neki nincsenek gyermekei, van egy idõs édesanyja, tehát az életét egészen másként rendezte be, mint én. Valójában már alig értjük egymás problémáit, nem úgy, mint annak idején, amikor együtt játszottunk Békéscsabán. Azért persze el szoktam mondani neki az ügyes-bajos dolgaimat, és õ is így van ezzel.

Mázlistának mondhatja magát az életben, mert nagyon megértõ a felesége...
Várkonyi: Mari egy tündér. Szerintem nincs is még egy olyan nõ, mint õ. Nagy szerencsém van, hogy õt kifogtam, mert fiatalabb koromban nem volt könnyû a természetem. Hirtelen ember voltam, õ pedig mindig le tudott szerelni. Ha kiabálva mondtam a magamét, õ akkor is meghallgatott. Persze megvoltak az eszközei, hogyan tudassa velem finoman: tévedtem. Hagyta, hogy kialudjon a láng. Õ békességes teremtés, aki inkább magában tartja a dolgokat.

Hogyan talált rá?
Várkonyi: Békéscsabán játszottam, feljöttem Budapestre, mert a Postás Klubban táncestet rendeztek. Akkoriban kötelezõ volt a nyakkendõ és a fehér ing, nekem pedig egyik sem volt. Egy cingár barátom kölcsönadta a három számmal kisebb öltönyét. Borzalmasan állt rajtam. Ebben a ruházatban láttam meg Marit, és nagyon megtetszett. Õ nem volt ezzel így. Üzengettem neki, próbáltam felhívni magamra a figyelmét, de nem sikerült. Aztán néhány év múlva az egyik színdarabot játszotta a tévé, és õ látott benne. Telefonált... Onnantól kezdve nem volt megállás. Ennek már harminckettedik éve. Mi sem gondoltuk volna! Annak idején fiatal szerelmesekként voltak feszültségek. Most visszagondolva úgy hiszem, mindegyiknek én voltam az oka. Csiszolódni kellett, bizony porzottak a felületek.

Fia is házasság elõtt áll, viszi tovább a családi mintát?
Várkonyi: Õ az utóbbi másfél évet leszámítva nálunk lakott. Ha azt az életformát követi, amit nálunk látott, annak megvan a pozitív és negatív oldala. Az én természetem nem biztos, hogy követendõ, de a feleségem személyiségéhez kicsit hasonlít a menyünké, Emõkéé. Roppant jóravaló, bölcs lány. A fiam láthatta: figyelünk egymásra. Én csak drukkolni tudok nekik! Persze, várom azt is, hogy a lányommal mi lesz, õ még nálunk lakik, de mivel a Gyõri Színházban játszik, ezért leginkább a nyári idõszakot tölti itthon.

Az elõbb megcsörrent a telefonja, és fülig szaladt a szája...
Várkonyi: Igen! Andrea diplomát szerzett! Van egy színészi papírja is, de most tanítónõ lett Szarvason. Erre koccintunk majd!

Az egész család szívesen issza az ön borát?
Várkonyi: Mindannyian szeretik. A menyemék családja a Börzsönyben lakik, onnan hoztam a szõlõt. S az én pincémben nagyon jól érzi magát, szépen kiforrt.

Mióta borászkodik?
Várkonyi: Pilisvörösvári barátaimmal kezdtem. Évek óta kóstolgatjuk, kritizáljuk egymás borát. Kis bortársaság alakult ki, én pedig kísérletképpen beneveztem a boromat egy versenyre. Harmadik lett. Most vettem egy kis palackozót, egy ismerõsöm címkét készít nekem, úgyhogy még inkább élvezem a borral való foglalatoskodást.

Elnevezte már a borát?
Várkonyi: Azt hiszem, Bronzoskának fogom hívni. Annyira kedvelem ezt a bortársasági életet, hogy a lányom segítségével még egy CD-t is készítettem, amelyen borról szóló nótákat énekelünk.

Közeleg a fia esküvõje. Csak nem a mostanság palackozott borral koccintanak majd?
Várkonyi: Egyelõre csak remélni tudom, hogy abból kortyolhatunk az egészségünkre, hiszen az elsõ palackozás még elõttem áll. De persze, ha az idei termés bõséges lesz, akkor a lehetõ legjobb borommal ünnepeljük majd a boldogságukat.